Belefeledkezel (néha meg is unod csöppet), aztán ha hirtelen vége szakad, (kisebb-nagyobb) hiányérzeted támad.

Remélem ennél túl sokkal hülyébb már nem leszek! Ma elvesztettem a könyvemet. Még csak a felénél tartottam. Annyira bosszantó vagyok! 

Ma kiolvastam a Szürke ötven árnyalatát. Jó, igazából nem volt meg az egész. De háromnegyedét azért elolvastam. Ez egy menő könyv, én meg nem akarok fanyalogni, úgyhogy itt véget is ér ez a bejegyzés.

Nem is tudom.... Lehetetlen választani!

Imádom az "egylevegőset" ami olyan, hogy az első szónál elkap és nem ereszt az utolsóig.  És pontosan ugyanígy imádom, amelyikben csak figyelem, hogy mi történik, aztán egyszercsak azt veszem észre, hogy menetközben valamikor beleszerettem és fogalmam sincs melyik volt az az oldal/sor/szó ami oda juttatott, hogy máris újrakezdeném.

 ...még egy fejezetet, aztán leteszem. Csak még a következő oldalt, mert kíváncsi vagyok. Csak addig míg megtudom, hogy kivel mi lesz. Na itt már abba nem hagyom...

Ebből lesz a hajnal kettőig olvasás és minden egyéb elfelejtése. Dehát mit lehet tenni, ha az embert beszippantja egy másik világ?  Kb. 528ezren írtak már a Jég és Tűz Dala ciklusról, ezért csak annyit, hogy én élveztem - és totálisan beleéltem magam - az első mondatától az (átmenetileg) utolsóig. 

(Igen, hagytam szünetet a harmadik könyv után (a zünnepek között), de aztán muszáj volt elővennem újra. Nekem tetszett a negyedik is. Az, a vihar előtti csend. Alig várom, hogy meglegyen az ötödik!) 

Találtunk pár tucat könyvet a nagymamám házában. Sajnos nem az én kitudjahovatűnt könyveim azok, de ezeknek is nagyon örültünk. Hazahoztam néhányat. Kicsit egérszagúak, de egyébként épek. A Pál utcai fiúk, és A kígyómadár palotája apukámé volt gyerekkorában. Azt hiszem a gyerekkönyvei nagy része most nálam van. Egyébként utóbbi az Orchideavadásszal és a Kékszeművel együtt kedvenceim voltak úgy 10-12 éves koromban. Be is vittem az osztályba mikor könyvtárat csináltunk. Ma is ott van bennük ceruzával, hogy F.M. 6. o. könyvtári. Kíváncsi vagyok, hogy fog tetszeni a gyerekeknek. Elhoztam még A művészinas címűt, meg A három testőr 1922-es kiadású sorozatát. Kíváncsi vagyok milyen a szöveg benne. Sajnos csak otthon fogom tudni olvasgatni, mert nem fér bele a táskámba. Oda azt hiszem választok valamit a nagymamámtól maradt zsebkönyvtárból. :)

Ja, ha már könyv... ezt olvasom éppen:

"Mazin televíziója egy hónappal ezelőtt elromlott, szerelőt kellett hívatnia. Akkor találkoztak először. Szemjonyisztij Ediknek szólíttatta magát, kölnivíz és olcsó portói szaga áradt belőle, leemelte a készülék hátsó falát, megkocogtatta a csavarhúzóval, és aranyfogát kivillantva, így szólt: - Megreparáljuk, csak akadjon mellé fél lityi"

"Az új beregovojei vegyikombinát egyik ifjúmunkásáról kellett írnia. Bruszkov lelkiismeretesen látott hozzá a feladathoz. Hangzatos címet eszelt ki: "Aki még a molekulát is meghallja..." Körülnézett a kombinátban, és fölkereste a Komszomol-titkárt is. Értelmes fiúnak találta. A titkár elmondta, hogy a szóbanforgó ifjúmunkás belevaló, derék srác..."

"Megjegyezzük ezt a körülményt, amelyet elannyira szemléletes formában méltóztatott kifejezni, ámbár tényálladéknak aligha nevezhető, és kötve hiszem, hogy volna olyan bíró vagy ügyvéd, akit meggyőzhetne róla."

És még csak a harminchatodik oldalnál járok. Szocialista krimi. Ilyen is van. :)

Vannak könyvek, melyekből sosem fogok felolvasni a gyerekeimnek. Nem azért, mert nincs rá szükségük, hogy elolvassák. Ezek fontos olvasmányok. Csak éppen nem tudom könnyek nélkül elolvasni egyiket sem. Ők meg nem szeretik, ha anya sír olvasás közben. :) Még nem értik, hogy ez nem az a sírás.  Ezért aztán kimarad a Kis herceg, A Pál utcai fiúk, A kékszemű, A kis gyufaárus lány, A fenyőfa, Csoszogi az öreg suszter, Kincskereső kisködmön, A kis hableány, A boldog herceg és a többi... Szeretném, ha ők is megismernék ezeket a történeteket. Csak ne nekem kelljen felolvasni. :) Hülye dolog ez az érzékenységizé.