Pénteken délután bele akartam mélyedni a levelezésembe, de egész máshova lyukadtam ki. Úgy kezdődött, hogy ott volt előttem a levél, amiben épp leírtam, hogy szeretem a Marsbéli krónikák-at. Aztán erről eszembe jutott, hogy nemrég említettem Sara Teasdale-t. Elolvastam néhány versét, aztán megjelent a fejemben egy lány képe, akit még a metróból fölfelé jövet láttam. Karja erősen tetovált volt, és láttam, hogy a hátán is van minta. Közben az agyam összehozta Roald Dahl-t és Ray Bradbury-t a tetoválás útján. Így aztán a szabadidőm jelentős részét tetovált nők képeinek nézegetésével töltöttem. :) Láttam nagyon szép és rendkívül csúnya dolgokat is. Ugyanaz járt a fejemben, mint délután mikor a lányt néztem. Olyan érzésem van, hogy akin ilyen sok a minta, soha nem tud meztelenre vetkőzni. Vagyis, a tetoválás öltöztet! :)

Néhány éve én is nagyon gondolkoztam rajta, hogy csináltatok. Aztán lebeszéltek róla. Valószínűleg azért sikerült, mert nem találtam olyan mintát, amibe beleszerettem volna.

Most, hogy ez a téma újra előkerült, azt hiszem megkeresem a kis hennakészletemet és rajzolok valami szépet magamra. :)