Még gyorsan leírom, hogy sosem készítettem ételt csirágból. 

Azt már nem írhatom, hogy még sosem vettem a boltban. 

Még sosem síeltem. De még csak fel sem próbáltam semmiféle lábravaló sífelszerelést.

Még sosem vettem részt zsákbanfutáson.

Még sosem adtam vért. 

Ha jól belegondolok, még sosem vezettem kétkerekű motoros járművet. Se nagymotort, se choppert, se schwalbet, de még egy nyamvadt motorosbiciklit se. Nahát.

Takarításmánia. Na abban nekem még sosem volt részem.

Ennek ellenére azért van nekem ez a kis izém. Ez a fixa ideám. Egy szuper nyerő szisztéma. A takarításra. Eszerint, ha a lakást felosztanám négy részre, és minden héten csak egy részt takarítgatnék jó alaposan, a többit meg csak szokásos módon, soha többé nem kellene nagytakarításokat tartani, és mindig tiszta lenne a lakás. Csak az a baj, hogy eddig még csak a közelébe se jártam annak, hogy sikerüljön ezt a rendszert kialakítani. De azért nem adom fel! Talán majd mire nyugdíjas leszek, összejön. 

Még sosem esett a fejemre egyetlen randa, nagy műanyag lámapbúra sem. 

Ugyan ma majdnem, de aztán mégsem. Ez pontosan a harmadik meglepetés volt a reggel során (első, hogy nem nyírták le végig a sövényt, így a legvégén még lepacsizhattam a levelekkel, második, hogy a levelek legvégén egy hajléktalan bácsi állt aki egész beolvadt a környezetbe, tiszta véletlen, hogy vele nem pacsiztam, meg az is, hogy csak álldogált és nem pisilt). Talán emiatt volt ma olyan nyugtalan napom (picit ugyan megcsúsztam az érzéssel, mert főleg az incidens után gyötört rossz előérzet).

Asszem az őrangyalomon múlt a dolog, meg kb. fél másodpercen. Az asztal sarkánál jártam. Épp bekanyarodtam a székemhez, amikor nagy robajjal leszakadt az ég. Azaz a lámpaburkolat. Ezerötszázhat éves már, vagy talán annyi mint én. Eddig bírta. Középen hosszában megrepedt, így csúszhatott ki egy pillanat alatt a fémkampók szorításából. Ha ott ülök a helyemen, pont a fejemre esik, és most egy pofás kis agyrázkódás boldog tulajdonosa lehetnék. Vagy valami ilyesmi. És nem írhatnám le, hogy még sosem esett a fejemre egyetlen randa, nagy...

 A siklóernyőzés. Pedig.

De É.P. komolyan rámnézett és azt mondta, hogy családom van, nem mehetek. 

 Még sohasem nyírtam füvet. Hihetetlen...

De igaz. 

 Még soha nem költöztem másik városba.

(gondoltam ezt leírom még mielőtt megtörténik)