2011\01\09

elraktuk

Általában sajnálom, hogy leszedjük, de most valahogy nem. Elmúltak az ünnepek. Vagy legalább a karácsony. Idén egy aranyszínű gömb és csúcsdísz halálozott el. Utóbbi, a díszek dobozában fellépő hirtelen helyszűke miatt roppant csendesen ketté, egész pontosan abban a pillanatban mikor végre sikerült az égősorokat betuszkolnom. Szóval az égősorok miatt volt. (dehülye szó ez az égősor...) A gömböcske meg egy kapitális baklövés áldozata lett. Annak idején, amikor a gyerekek még kicsik voltak, biztonsági okokból műanyag díszek is a készletbe keveredtek. (Egyébként én az üveggömböket meg figurákat szeretem) Levettem a szóban forgó gömböcskét, és eltűnődtem felette: vajon üvegből vagy műanyagból van? A férfiak persze segítettek. É.P. többször megkocogtatta, alaposan megnézte, majd megállapította, hogy műanyag. A gyerök szintén. Én meg nem tudom mi ütött belém, de úgy gondoltam ha műanyag, akkor pattog. Természetesen ezt ott helyben ki is próbáltam. Üveg volt.

karácsony ylla áááá...

2010\12\23

ötletlopó

Igen, ma kaptam egy ötletet, de aztán valami egész más jött ki belőle. Talán jó lesz, ha sikerül úgy kinyitnom a mélyhűtő ajtaját, hogy másodszor ne essen ki a tálka. Amíg fagyasztottam, megcsináltam a csokilikőrt is, és nagyon ügyesen kimostam mindent. Igaz, hogy majdnem fél12 volt, mire szerencsétlen masa készen lett, de most minden tiszta és kiteregettem azon nyomban. Muszáj volt, mert az elsőszámú babonának megfelelően, holnaputánra semmiképp nem maradhat száradó ruha.

 

kaja karácsony

2010\12\14

karácsonyi lista (nem bevásárlós)

Ezúton köszönöm a kíváncsiságot. :) Előbb a lista, aztán a háttérinf.

 

Kedves Jézuska!

Tudom, idén rossz is voltam, meg jó is, de azért nagyon szeretnék kapni karácsonyra:

 

teraszt a nyugati oldalra, öntisztuló lakást (ha ezt megkapom, akkor szeretnék én is még egy szobát), távirányításos öntözőrendszert a virágaimhoz (földcsere programmal), gyűrődésmentes ruhákat, hangjelzéses kupiriasztót (ami nem engedi halmozódni a rendetlenségkupacokat), masszázsbérletet, új hasat (a vágásaimat azért megtartanám), sok bónuszt É.P.-nek, vagy ha azt nem lehet, akkor csak annyit, hogy összejöjjön a nyári motorostúra, a jövő évre a szokásos baráti bulikat a szokásos barátokkal, egy öntöttvas serpenyőt és jó gázt,  új szőnyeget a gyerekek szobájába, hogy továbbra se nőjön be a fejünk lágya, több szülinapi bulit, cipőt venni amikor szeretnék és nem amikor kapok, melltartót detto, inget ami mindenhol jó rám, és végül, de nem utolsósorban, hogy a gyerekeim, még egy évig gyerekek maradjanak.

 

Ylla

 

ui: bevallom már azzal is rettenetesen boldoggá tennél, ha a listámról 3-4-et a fa alá pakolnál.

ui2: ja, és remélem úgy is teljesíted, ha nem küldöm tovább

 

 

Nálunk a Jézuskázást a dédik meg a mamák kezdték, hát maradt így. Aztán az úgy volt, hogy a gyerököt 16 hónaposan elvittük magunkkal a faiskolába, mikor a fát választottuk. Még beszélni nem tudott és nem is foglalkozott vele, hogy mi mit csinálunk. Hát ki a fene gondolta volna, hogy fél évvel később, mikor nyár közepén arra járunk, aszongya a babakocsin állva, hogy itt vettük a karácsonyfát... Ezért nálunk a fenyőfát mi vesszük, mi díszítjük karácsonyfává a gyerekekkel együtt, és csak az ajándékok kerülnek titkos módon alá. Ez hamarosan (köszönhetően némely hanyag nagyszülőnek) módosításra szorult, s onnantól már tudták, hogy a Jézuska csak a gyerekeknek visz ajándékot, a felnőttek egymást ajándékozzák meg szeretetből, némi aprósággal. Mivel 24-én az összes nagyszülőt meglátogatjuk, hozzánk csak következő reggelre érkeznek meg a csomagok. A gyerekek minden évben írtak a Jézuskának, így aztán rendre meg is kapták éppen aktuális szívük vágyát. Idén is felajnálottam nekik, hogy szívesen postára adom a levelüket, de már csak mosolyogtak rajta. :)

 

 

 

lista karácsony levél

2009\12\23

napok jönnek napok mennek

Jajj, hát most aztán már végérvényesen, visszavonhatatlanul és súlyosan nyakunkon a karácsony! Pillanatnyilag érzem a nyakamon, meg a vállaimon is. Évvégi pakolást csináltunk ma a munkahelyemen. Kb. 30 doboznyi iratot kellett duplán átpakolni. De én voltam a hülye, végig kellett volna gondolnom, nem csak rámondani, hogy jó lesz. Persze nézhetem onnan is, hogy nem ártott ez a kis mozgás, mert a karácsony már pénteken elkezdődött. Kora reggel nassolással indítottam. Tudom, tudom, nem szabadna... de mikor ott volt az orrom előtt és fincsi volt és jólesett! Hát nem lehetett ellenállni na! Aztán reggelire és ebédre változatosságképpen kalácsot ettem. Nyammm. Annyira elteltem az édességgel, hogy vacsorázni szerencsére már nem tudtam. Ezzel készültem a szombatra, mikoris szaloncukrot kellett ellenőriznem. Aztán vasárnap csokilikőrt, hétfőn rumos kókuszlikőrt és tojáslikőrt kellett ellenőrzigetnem. Muszáj megkóstolni, hát csak nem kínálgatom úgy, hogy fogalmam sincs róla, hogy milyen lett? Jó lett. Tényleg jó. :) A tojáslikőrt tesóm kedvéért csináltam, most először. É.P. szerint az téves, hogy tojáslikőr, mert az nem tojáslikőr, hanem bebaszós-madártej. Az az egy biztos, hogy észrevétlenül lesz egyszercsak jókedve tőle az embernek. Ahogy az összes likőr, olyan laza kontyalávalónak tűnik, de nem az. :) Na és kávésat még nem is csináltam, pedig az is nagy kedvenc, lehet, hogy holnap meg azt fogok ellenőrizgetni. Igazság szerint nem érdemeltem ki az ellenőrizgetést, mert idén rettenetesen trehány vagyok. Máskor ilyenkorra már régesrég megvolt mindenki ajándéka, most még holnap is mennem kell legalább egy kört, aztán meg a csomagolás. Nem egyszerű, mert a felnőttek csak apróságot kapnak, ettől függetlenül szeretem ha ajándék és gazdája passzol. És nagyon sokáig bírok hezitálni. Pl. olyanokon, hogy akkor most a kockást vagy a pöttyöst szereti jobban? És ha nincs kékben -ami a kedvenc színe- akkor vajon tetszene-e a lila? Persze utolsó pillanat ide vagy oda, remélem sikerül mindenkinek olyat találnom, amit szívesen adok. Egyet már találtam. Eddig amikor lehetett helytelenítettem, hogy Kedvenc Barátném cigarettázik. Most viszont találtam egy olyan öngyújtót, amit mintha csak neki készítettek volna. Megpillantottam és máris láttam magam előtt, ahogy a finoman szipkába helyezi a cigarettát, aztán szájához emeli és rágyújt. Megadtam magam, ha már évek óta nem tudom rábeszélni, hogy hagyja abba a dohányzást. Talán a többi ajándék is így jön majd, magától. Na és ha ajándék, akkor elmondom, hogy ma megláttam egy játékbolt kirakatában valamit. Rubik-kocka volt, de nem hagyományos színes oldalakkal, hanem városképekkel díszítve. Annyira meg akartam nézni, hogy egész közel hajoltam hozzá. Nagyon nagyon jól meg akartam nézni és tényleg makulátlan volt a kirakat. Közelebb hajoltam. Közelebb a kelleténél. Nem szépítem, egyszerűen lefejeltem a kirakatot. Hangosan kellett nevetnem, mert pont eltaláltam. Nem a kirakatot, azt nem volt nehéz eltalálni, hanem a mértéket. Még nem fájt, viszont széép nagy hangja volt. Olyan igazi nagy bannnggg. Szinte beleremegett kirakat. Naná, hogy álltak mellettem. Többen is. Úgyhogy kacagva elhagytam a helyszínt és sürgősen telefonálni kezdtem. Még az van, hogy minden munkázás és ajándékért rohangálás és időhiány ellenére nyugis, vidám napok jönnek-mennek. És ez jó. Nagyon jó. Most meg pláne tudom értékelni, Kundika piszkos rosszul érzi magát éppen, és nem tehetek érte túl sokat, egy másik nagyon kedves ismerősöm meg komoly autóbalesetet élt túl éppencsak... én tényleg nagyon jól vagyok.

 

karácsony ylla mindenféléről

2009\11\18

a bejegyzés tartalma: méltatlankodás

Múlt kedden jártam a belvárosban itthon. Az a helyzet, hogy csalódtam. Már akkor föl voltak szerelve a karácsonyi világítós csillagok, végig a főutcán. De ezt talán elviseltem volna, ha nem világít mind. Micsoda hülyeség, hogy az első adventi vasárnap lekapcsolják a díszvilágítást, ami már majd egy hónapja ment, hogy aztán ünnepélyesen felkapcsolhassák. Ez engem nagyon bosszant. Úgy szeretem, ha addig csak nézegetni lehet, meg gondolni rá, hogy milyen klassz lesz mikor majd világít a sok kis sárga izzó. Ez így nekem nem tetszik. Amúgyis annyira utálom, hogy két hónappal karácsony előtt már tukmálják, nyomják, paszírozzák bele a fejembe az ünnepet. Ha nem vigyázok, mire elérkezik, addigra elegem van belőle (meg az emberekből is), vagy rég unom. A héten a mellettünk lévő pláza is felcicomásodott, és reggel fél9-kor világított az összes apró izzó. És bőven van belőlük. Nem szeretem ezt.

Azt meg nem is említem, hogy ha válság van, akkor minek ez a hosszú felhajtás? Tényleg annyival többen és korábban és többet vásárolnak, ha meghosszabbítják?

karácsony nemszeretem

2008\12\25

karácsony

Itt gőzerővel zajlik a boldogkarácsony... majd jövök egyszercsak.



Igaz, hogy addigra elfelejtek mindent amit most le akartam írni... vagy, ha nem felejtem el, akkor addigra már nem lesz aktuális. Ma reggel is úgy terveztem, hogy írkálok kicsit. Adtam az érzésnek, belebújtam a pihe-puha köntösömbe. Kedvenc tejeskávém társaságában az ablak mellé ültem a konyhában. Reggelre minden csupa hó volt. Még gyújtottam egy mécsest, csöpögtettem egy kis bergamott-ot a tálkába. Aztán csak úgy éreztem. :)

karácsony hangulat szeretem

2008\12\14

szép sorjában ömlesztve összevissza mindenféle (hosszú...)

Múlt csütörtökön busszal mentem dolgozni. Gondolatban kissé előreszaladtam, így kapásból az Árpád hídig (Petőfi helyett) kértem a buszjegyet. :) A sofőrbácsi villantott egy mosolyt: meddiig? Én kedvesen mosolyogva (mint aki biztos benne, hogy nem hallották amit mondott): az Árpád hídig. Sofőrbácsi vigyorogva: pisztolya van? Én meg értetlenül: nincs. Erre ő: pedig akkor eltéríthetne. :) Na közben leesett nekem is és míg javítottam és megkaptam a menetjegyet, együtt rötyögtünk.

Tegnap -vagyis szombaton- főzésen kívül nem csináltam semmit. Viszonylag korán keltünk, fél10-re már túl voltunk a reggelin. Utána kis dögledezés, olvasgatás, aztán megérkezett Kundika. Ó, nagyon-nagyon-nagyon rég volt nálunk utoljára. Igen hiányzott már, meg -ahogy mondta- én is neki. Tökjó laza, nyugodt volt. Legalábbis az első félóra után. Senkinek nem könnyű ha hónapokat kell eltöltenie a párja nélkül. (Most lelkiismeret furdalásom van a sógornőm miatt. Szeretem őt, de nem vagyunk annyira közel egymáshoz, hogy barátnők legyünk. Ritkán eszembe jut, hogy meg kellene keresni és beszélgetni vele, de mindig olyan érzésem van, hogy fölösleges az időjárásról beszélgetnünk. Pedig nagyon valószínű, hogy innen kellene indítani és később jönnének az igazi dumálások is.) Visszatérve Kundira, jött, hogy itt legyen velem kicsit és beszélgessünk sokat. :) A megbeszélés szerint segített volna ebédet főzni, aztán megenni és kávézni. Ez a gyakorlatban úgy működött, hogy érkezés és az üdvözlőcuppantások meg közös családi örvendezés után főztem egy kávét. 10 perc múlva békésen üldögéltünk és kávéztunk a konyhapult és az asztal közötti 80x120 centis részen, a konyhakőre letett párnákon. Valahogy sokkal meghittebb volt, mint széken ülve. :) Úgy éreztem eltakarnak a bútorok. És különösen titkos, magántermészetű dolgokat jobban lehet halkan, kis zugokban megbeszélni. :) Kettőre azért elkészült a pizza is, de én aaaannyira elfáradtam, hogy ebéd után már csak pihenni bírtam. Este valahogy beugrott, hogy jéééé, hát Luca napja van! Természetesen ezzel tökéletesen lehetett indokolni az egész napos semmittevést. A gyerekek is elég későn feküdtek. Alig tudtam befejezni a mesélést -elég érdekes részhez érkeztünk- este 10 is elmúlt mire elaludtak. Eztán É.P.-vel megnéztünk kb egy tucat részt az Így jártam anyátokkal-ból és máris éjjel egy óra lett.

A mai nap első felében úgy tűnt, folytatódik a remek széria, hiszen háromnegyed10-kor keltünk. :) De a reggeli után megkaptam, hogy ma már nincs Luca nap. Viszonzásul szörnyen megsértődtem és mártírságom biztos tudatával indultam dolgomra. Istenbíz nem ezért, de rögtön el is törtem egy poharat. :) Délután meg egy kistányért. Ez utóbbi nem számít, mert ugyanabba a készletbe tartozik aminek megsemmisítését néhány nappal ezelőtt elkezdtem. :) Így estére meg arra a megállapításra jutottam, hogy mégis jó valamire a vénülés. Az emberre csak ragad ez-az a koszon kívül, mert ahhoz képest, hogy semmit nem csináltam, van mosott ruha, ebédeltünk is (nem is rosszat és én főztem), feltettünk egy kis díszítést a szobákban, meglátogattuk anyósomékat, kiveszekedtem magam a gyerkőcökkel, tanultunk verset is, most meg a kisnőci itt a hátam mögött nyomkodja szorgalmasan a formákat a mézeskalács tésztájába. :)

Már tudom, éjszakába nyúló napom lesz. Rengeteg tésztát gyúrtam, biztos, hogy éjjelig tart majd megsütni. Ez minden évben így van. Összesen annyi változott, hogy pár szezon óta a gyerekek segítenek kiszúrkodni a formákat. Ja, ma találtam bő félkilónyi tavalyi szaloncukrot. Jó lesz a fára. A frisset meg kitesszük tálban az asztalra. Bár szerintem izgis úgy kicsomagolni a fán lévő cukrot, hogy aztán ne látszon, hogy már semmi nincs a csomagolásban. :) Ó és elpakoltam a gyerekek alsós üzenőfüzeteit, ellenőrzőit meg néhány tőlünk örökölt könyvüket. Közben kivételesen eszembe jutott a jövő. Hogy micsoda öröm lesz nekik megtalálni ezt a dobozt felnőttkorukban. És, hogy fognak majd vigyorogni a gyerekeikkel a beírásokon. És, hogy jövőre már nem lesz egy darab alsós kölyök se a családban. Hm... na mindegy. Elkezdtem összeírni az ajándékötleteket. Igazán jó dolgok ugrottak be. Mindjárt előkeresem a karácsonyi cd-met. Én csináltam (eredetileg kazettára) úgy 10 éve. Nem kizárólag karácsonyi zene van rajta, de valahogy úgy esett, hogy minden évben ez szól a mézeskalács sütés alatt. :)

Nincs visszaút, nyakig vagyok a karácsonyi hangulatban. 

 

barátok gyerek karácsony lusta ylla

süti beállítások módosítása