2010\06\18

szössz

Mikor még kislány voltam, anyukám mindig citromos-mézes teát csinált ha megfáztam. Behozta a teáskannát, kitöltött belőle egy bögrényit és megvárta amíg legalább a felét megittam.  Legutóbb másféle szappant vettem és nagy meglepetés ért az első arcmosásnál, mert ugyanezt az illatot éreztem. Most mindig így van, amikor csukott szemmel mosom az arcom. A szappan illata elvarázsol. (Nem az jut eszembe róla, hogy beteg vagyok, hanem a gondoskodás)

szössz

2010\01\13

kissé késve

Álmodtam még karácsony előtti éjszaka. Legalább 100 évvel ezelőtt voltunk, Hosszú szoknyában láttam magam, hajam feltűzve. Kesztyűm is volt. Éppen arra jöttünk rá É.P.-vel, hogy elfogyott a pénzünk. Mit lehetne tenni mást, el kell adnunk valamit. Végignéztük a lakást, hogy miből lehetne pénzt csinálni. Egy régi könyvszekrényre esett a választás. Nagy robosztus alkotmány volt, igazi fából, kívül fényes sötétbarna, belül világosabb, amilyen eredetileg lehetett. Sírva pakoltam le a polcokról, s amikor már csak az volt hátra, hogy megfogják és elvigyék, még utoljára végigsimítottam az oldalán. A belső oldalán. És akkor valamibe beleakadt az ujjam. Valami kiállt a fából és nyomta az ujjbegyem. Kíváncsi voltam mi az, mert különben az egész szekrény gyönyörű simára munkált felületű volt. Odanéztem és a lélekzetem elállt. Két jókora drágakő volt foglalattal együtt beépítve ott. Egyik egy vörös, négyszögletű rubin, a másik pedig egy szép nagy, oválisra csiszolt gyémánt. Majdnem elájultam a felfedezéstől, a megkönnyebbüléstől és örömtől. Itt volt egy ugrás, aztán már csak azt láttam, ahogy kivésik a fából a köveket. Nagy gödrök maradtak utánuk. A szekrényt természetesen nem kellett eladni. Remekjó álom volt, annyit mondhatok!

álom

2009\11\02

macskaszössz

Múlt pénteken hazafelé, újra láttam a fekete macskadögöt. Nagyon szép. Most is a kereszteződésben futottunk össze, de most nem egy irányba haladtunk, hanem éppen elkanyarodott volna a szemben álló ház sarkánál. Este fél10, hideg, kihalt utca, fönt a csillagok, lent a sárgafényű lámpák, a macska és én. Ahogy megláttam, muszáj volt megállnom. Mondom suttogva, hogy cszicc. De tényleg suttogtam. És tényleg csak ennyit. Ő rámnézett, megfordult pár lépést visszariszált, leült a ház sarkán velem szemben és rámnézett. Tényleg rám. Néztük egymást hosszasan. Nagyon szép. Le is kaptam, mert nálam volt a telefonom. Nyilván a képen látszik egy nagy sárga ház meg előtte egy kicsike fekete folt ami a macska. Mindegy, igazán jó percek voltak.

 

macska szössz

2009\10\06

meglepve

El akartam mesélni, a múlt hetet,mert annyira jó volt! Aztán elbizonytalanodtam kicsit. De hát ez az én naplóm, márpedig a múlt hét annyira jó volt, hogy később is emlékezni akarok rá. Szerdáig persze semmi. Szinte semmi. :) Csak munka meg egy kis levelezés. Meg kíváncsiság. Nagyon is kíváncsi voltam, hogy mit fogok enni, mert egyetlen forint sem volt nálam. Viszont csütörtöktől....

Először ilyen szépet kaptam (fogalmam sincs mi történt a kiszolgálólánnyal, soha nem kaptam még ilyen igazi, mintás kávét):

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Aztán találtam egy ötszázast a táskámban. Juhéj!

 

Péntek mindenképpen jó nap, táncolok meg minden, de most ráadásképp teljesen rendben volt az öltözékem.

 

Szombaton a barátnőm lehívott a ház elé. Lazán behajtott, kipattant a kocsiból, azt mondta ajándék, és ezt nyomta a kezembe:

 

 

 

 

Tudta, hogy szeretnék egy ilyen medált és gondolt rám. Aztán volt ugyan egy aprócska konyhai balesetem, de a délutáni séta és filmnézés a gyerekekkel, teljesen elfeledtette.

 

Vasárnap ebéd után elindultunk gurulni egyet. Ez már így is annyira jó volt, hogy alig bírtam magammal, de a csúcsot a meglepetés gokartozás jelentette. Csak egy menet, de végig vigyorogtam.  Levezetésképpen este anyukám zárta a hetet egy rakás koktél- és barbapapa-paradicsommal (nem tudom, hogy hívják ezt a sárga körtealakút. Vagy inkább tekebábura emlékeztet.) Nem tudok többet mondani, elképesztő hét... szeretem a jó meglepetéseket.

meglepetés szeretem ylla mesél

2009\07\15

koncertes

Azt már meséltem, hogy láttam/hallottam a KLB-t? És itt most nem a Katolikus Labdarúgó Bajnokságról van szó. Nem vagyok oda a jazzért, felvételről hallgatva egy kis PatMetheny a maximum, nekem túl bonyolult az a zene. Az én egyszerű kis lelkemnek elég egy csöpp dallam, csak dallam legyen benne. Azt viszont tudom, hogy az élőzene varázsol. Ezért mentem el meghallgatni őket, mikor É.P. hívott. Igyekeztem teljesen nyitott lenni, be akartam fogadni a zenét meg minden. Előtte még izgis volt, aztán felment ez a három gyerek a színpadra és belekezdtek. Hát. Az első szám az lehet valami vizsgaféle volt, aki utána is maradt, az megkapta ami járt. Nagyon belekezdtek, az én fülemnek sok volt, egyszerűen nem találtam ki, hol, mikor és miért játszik, sehol egy nyúlfarknyi dallam, csak három hang, könyörgöm, ennyi elég, ha másodszor is eljátszák, már megismerem és az nekem jó. De nem. Csak nyomták keményen a káoszt. De egyszercsak túl voltunk rajta és lehet, hogy nem hülyeséget csináltak, mert mikor másodszor is belekezdtek, egyszerre minden a helyére került. Teljesen rájuk hangolódtam, feloldódtam (ők már a kezdést is nagyon lazán csinálták) és azt éreztem, hogy ezek a fijuk olyanok, mintha csak a játszótéren (milyen furcsa, hónapok óta, vagy talán egy éve, hogy ezt a szót nem használtam, ma meg már másodszor írtam le) lennének. Összejöttek és játszanak, mint a gyerekek. Néha rosszalkodnak is, de nagyon nagyon elevenek mindenük a játék, és mindenből játékot tudnak teremteni. Akár a padlón sikkantó cipő hangját is beleveszik a zenébe. És valódi zenét varázsolnak belőle. Innentől kezdve minden hangot élveztem. Az első rész könnyed játékos hangulatban telt, a szünet után egy kicsit súlyosabb lett a mondandójuk, de addigra már átvettem a stílust és tudtam követni. Irtó jó volt! Egyfolytában vigyorogtam! Ez mondjuk minden olyan koncerten így van ami tetszik, de itt boldogan vigyorogtam. Olyan felszabadító érzés ült rajtam. Nem hiszem, hogy itthon meghallgatnám a lemezüket (bár ki tudja, még egyszer sem hallottam) de az biztos, hogy élőben hallani akarom még őket, mert ez a koncert hatalmas volt! :)

zene

2008\11\30

várakozás

Igen, van még egy-két dolog amit naplózni szeretnék, csak valahogy nem illenek össze. Bár azt hiszem tőlem nem meglepő az ömlesztett tartalom.

Egyik, hogy ma a szüleimnél ebédeltünk. Nagy öröm volt végre átélni, hogy anyukám nem az az ideges fúria. Tudom én, hogy csak az apukám miatti aggódás tette olyanná az elmúlt hetekben, de attól még nem esik jobban amit kaptam tőle. Ez a mai nap viszont jól esett. Nagyon nagyon jól. :)

Aztán itt az advent. A gyerekek ma személyes sértésnek vették, hogy esik az eső. Emiatt ugyanis nem mentünk be a belvárosba a szokásos naaaagy gyertyagyújtásra. De valahogy annyira nem volt kedvünk. Amúgy nem a gyertyagújtás maga az élmény, hanem amikor a téren és a hozzá kapcsolódó utcákon és a nagy karácsonyfán, teljes sötétség után egyszerre ezer meg ezer kis égő ugyanabban a pillanatban kapcsolódik fel. Egy rakás kis csillag világít meleg sárga fénnyel. Csak ezt szoktuk jól megnézni. Idén kimaradt, de nekik hiába magyarázom, hogy majd megnézzük jövőre. :)


 

 

 

zene gyerek hangulat

2008\10\13

Apró titkok

Ezt a 2006-os filmet láttam. Még mindig érzem. Ezt írja róla a port.hu:

"A kertvárosok mind egyformán békések, csendesek és rendezettek. Csak a lakóik nem azok: bár első látásra minden rendben velük, igazából szinte nincs köztük olyan, aki ne takargatna valami szörnyű, nyomasztó vagy félelmetes titkot. A sok szexuális frusztráció, eltévelyedés, bűn vagy elfojtott vágy közepette Sarah (Kate Winslet) és Todd (Patrick Wilson) itt talál csak igazán magára. A gyerekeiket sétáltatva, a játszótéren találkoznak, és egymás segítségével hamar újra felfedezik a kamaszkor szenvedélyét, a szokások szigorú hatalma előtti korszak szabadságát és szabadosságát. Igaz, ehhez sok mindent fel kell áldozniuk, amit megfogadtak egymásnak, és sok mindent meg kell engedni maguknak, amitől addig féltek volna. A csendes felszín alatt valami robbanni készül."

Egész jó a leírás, kivéve, hogy a főszereplőknek pont az a bajuk, hogy éppen nem találnak magukra. Annál inkább egymásra. Egész a végéig pedig nem igazán áldoznak fel semmit. Hacsak nem a szex- és társnélküli, magányos létet. A végén pedig, éppenséggel elmarad a robbanás. És pont ez a megdöbbentő lényeg. Valóban készül, tényleg feszül az egész történet, de nincs robbanás. Legalábbis nekem nem volt. Megtörténtek a dolgok, megtudtuk a titkokat. Másnap reggel mindenki felkel és folytatja tovább, amit csinálni szokott. Pedig hullámzik, tényleg. Végig kételkedsz és újra és újra azt hiszed, hogy legalább ők megpróbálták, de végül kiderül, mégsem volt elég erő bennük. És persze kérdéses, hogy egyáltalán jó lett volna-e nekik együtt. És az is hülyeség, hogy meg sem próbálták az életet úgy csinálni, hogy jó legyen nekik. Egymástól várták a megoldást. Sőt... mindenki mástól várta a megoldást. Egyetlen ember próbálta egyedül a saját baját rendezni. Elég brutális módon, ami azt illeti. Hm...

Tehetetlen emberek. Igazán valódiak. Teszett! Értem a szereplőket, a helyzetet. Leginkább természetesen Sara karaktere áll közel hozzám. Bár én nem merném magam ennyire beleélni. Na és vajon van olyan, hogy kis titok, nagy titok? Vagy kis hazugság, nagy hazugság? És tényleg azt gondolja egy okos, gyönyörű nő, hogy ha rászabadítja anyukáját a kapcsolatára, az majd segít? És tényleg van olyan, hogy egy másik okos nő, aki elvágyik addigi életéből, nem beszéli meg a problémáit a férjével és nem használja ki az adandó alkalmat, hogy külön életet kezdjen? Van Olyan viszont nincs, hogy itt befejezzük, ott meg elkezdjük. Főleg nem úgy, hogy innen visszük a partnert. Akkor csak folytatni lehet. Najó, valami nagyformátumú emberpár bizonyára képes lenne rá, de ezek a szereplők, csak emberek. Kicsit esendőbbek, mint a körülöttük élő normálisak. Pont ezért. Olyanok mint én, vagy bárki más.

imdb

film

2008\10\09

meglepetések nagy napja

Szóval reggel már megint muszáj volt a beugranom a meki mosdójába. :) Utálok csak úgy bemenni valahova pisilni, ezért vettem egy reggelit. :) Aztán a Nyugati metrólejárónál egy 57-63 közötti nő állt és azt mondogatta, hogy ennivalóra, ennivalóra. Így aztán fogtam a kis reggelit és -ez volt az első meglepetés- odanyomtam a kezébe. Nagyon kedvesen megköszönte -ez a második- és ez igazán jólesett. :) És a metróban mindkét sarok szabadon volt, és ahova beálltam, oda jött egy néni és egész közel megkapaszkodott. A másik sarok tök üres volt, ezért gondoltam, hogy nem lehet véletlen, hogy épp abba a korlátba akar kapaszkodni, fogtam magam és átléptem a másik sarokba. Rám nézett és megköszönte. :) Na ennek a harmadik meglepő dolognak is nagyon örültem. :) 
Gondolataimban elmerülve így álltam a metrókocsiban, közben, meg, kb 3 pali bámult. Fogalmam sincs vajon mi a francot bámulhatnak, mikor gyűrött a fejem, piszkos a hajam, 4 pulóver van rajtam és melegítő a bőrgatya alatt. (Gondoltom ezt bámulták. :) ) Az 5 megállóból már 4 lement, mikor ezzel a bamba fejjel oldalra nézek, át a következő kocsiba, és meglátom egy régi ismerősöm, amint jó feltünően bámul, a vajonmikorveszészre? tekintettel. :) Még jól ki is hajolt ültében, gondolta úgy gyorsabban észreveszem. :) Hónapok óta nem láttam. Kiszállt velem és a következő metróig beszéltünk kb.3 percet. :)
Napközben sok munka, a postán viszont senki nem állt előttem. Délután összefutottam annak a szépséges régi Suzukinak a gazdájával, aki 2 napja áll mellettünk a mélygarázsban. Szóba elegyedtem vele, megtudtam, hogy '86-os a motor és pontosan 2 napja vette. :) A sorban következő meglepetést É.P. okozta, ki úgy gondolta, itt az alkalom, hogy megvegyük azt a hátizsákot, amit kinézett. Hát... Derékszögben ültem hazáig. Ha jól bedőltem előre, akkor kb. 85fokban zártam a szöget. Szél tépte a bukómat, kapaszkodni alig tudtam. Főleg a gyorsítások okoztak nehézséget. Meg persze az is, hogy én viszont ennek ellenére ragaszkodam az eltervezett fotózáshoz. Oh! Kihagytam, hogy reggel az is meglepetést okozott, mikor rájöttem, hogy a fotómasinát elhoztam, az elemek viszont otthon töltik a napot. :) É.P. szerzett valahonnan 2 féligjó elemet. Ezzel viszont csak úgy lehetett képezni, hogy bekapcs, fotó, kikapcs. Különben lemerült. :) Tehát. Egyik kezemmel nem igazán biztosan, de azért markoltam amit elértem, másik kezemmel viszont a fényképező gépet kezeltem. Csodás fotók születtek. ;)
Vacsorakor meg úgy jártam, mint Remy a lecsóban. :) Elővettem a fetasajtot, mostam mellé ősz ízű szőlőt, pirítottam kenyeret. Először mindegyiket megízleltem külön-külön. Akkor voltak a cikornyás virágok. Fehér, piros, sárga. Aztán jöhetett együtt. És abban a pillanatban jött a tüzijáték. Fehépirossárga, pirosfehérsárga, sárgafehérpiros... alig tudtam abbahagyni. :)
A legnagyobb meglepetést az este további része hozta, de jól tudom, hogy a legizgalmasabb résznél kell abbahagyni. Tehát a banyazsúrt holnapra hagyom. Elöljáróban: megünnepeltük novemberi szülinapomat. Otóber hatodika alkalmából. :)

 

barátok szülinap hangulat meglepetés ylla

2008\09\12

péntek

Ma munka után elmentem kicsit a pénteki olvasós helyemre. Táskámban Kurt Vonnegut: Isten hozott a majomházban!  című könyve lapult. Se nem hideg, se nem meleg, jó társaság, kellemes izgatottság...    nagyon jól éreztem magam! :)

hangulat

2008\09\07

hosszú...

Hm... hát a mai nap...az jó volt. Búcsúra indultunk reggel a dédihez. Zenés-vidám-sírós nap lett belőle.

 

Reggel még beszaladtunk egy boltba. Aztán a várostól úgy 20km-re a gyerök észlelte, hogy nincs meg a sapkája. A KEDVENC sapkája. Először elütöttük, hogy ez van, és annyi. De mikor sírva fakadt... Visszafordultunk. Közben felhívtam a tudakozót, megkérdeztem a bolt számát, és telefonon érdeklődtem. Amíg vártam rá, hogy megnézzék ott van-e, arra gondoltam, hogy mi lenne jobb? Ha meglenne, vagy ha nem? Ha nem lenne meg, az talán jó gyakorlás lehetne számára. Hogy tanulhassa kis dolgon a rosszat túlélni. Sajnos már nem volt ott. Újra elindultunk. A kölyök iszonyú érzékeny. Komoly sírás lett a vége, meg beszélgetés... neki ez nem csak egy sapka volt. Még akkor is szomorkodott, mikor megérkeztünk. Sőt, mikor hazaértünk még akkor is. Remélem rájön, hogyan tud segíteni magán. Különben... én nem leszek mindig vele.

Az odaút alatt elkezdtünk magyar zenéket hallgatni. Mert mégicsak jobb anyanyelven üvölteni a refrént. :) Sok-sok Kft következett.

 

 

Ha jön a péntek,
lemész a boltba,
legyen egy pár üveg
Coca-Cola.
Utána rájössz,
hogy legjobb volna
valami jó kis
csokitorta.

Ha jön a szombat,
iszod a Colát,
s harapod hozzá
a csokitortát.
Magnetofonba
bemegy a kábel,
kijön sok csudajó
idei sláger.

Az pedig meg nem árt
a műfajánál fogva.
A ritmus elragad,
és fel vagy dobva.
Szemedben ott ragyog
az életigenlés fénye.
Élni tudni kell,
rájöttél végre.

Vasárnap ágyból
nézed a tévét,
szívod a cigidet,
fújod a füstjét.
A jövő héten
még alszol négyet,
s boldog vagy újra,
ha jön a péntek.

Egy sláger meg nem árt
a műfajánál fogva.
A ritmus elragad,
és fel vagy dobva.
Szemedben ott ragyog
az életigenlés fénye.
Élni tudni kell,
rájöttél végre.

 

 

 

Nekem görbül az ajkam,
ha nevetnék,
na és törik a szárnyam,
ha repülnék.
Sötét az utca,
de nem félek,
nekem annyi van vissza,
amit remélek.

Kellemes séták,
szabad magány,
ó az a tömérdek élmény,
mint holtvágány,
lehet, jöhetnek újak,
de nem hinném,
tessék, szabad a pálya,
ha engedném.

Jöhetnek újak,
de nem hinném,
szabad a pálya,
ha engedném.
Engedem mégis,
gyere, ünnepelj,
aztán meg én vigasztallak,
ha te mész el.

Ha éppen felhívsz egy számot,
s az nem felel,
azonnal gyere fel hozzám,
együtt hívjuk fel.
Hűtve van egy kis koktél,
azt szürcsöljük,
azt a temérdek időt
így majd eltöltjük.

Úgy hallom, szédül egy lemez
a korongon,
jobb lesz, ha hátradőlünk
a díványon.
Na látod ugye, hogy jó itt,
nem is gondoltad,
na tessék ugye, hogy itt jó,
én már rég tudom!

Fogj erősen és súgd a fülembe
azt a szót, ami már nem jut eszembe!

Ugye hogy jó itt,
nem is gondoltad,
na látod ugye, hogy itt jó,
jöhetsz máskor is !

Jöhetsz máskor is!

 

 

 Búcsú. Ez nálunk leginkább azt jelenti, hogy az a nap, mikor tutira összejön a család. Akkor pedig enni kell! Az asszonyok főznek délelőtt, aztán zabálás nagy ebéd. Már egyáltalán nem tudunk annyit enni, mint a régiek, az idei búcsún mégis (talán tényleg búcsúzóul) tengernyi kaja készült. Húsleves, saját tyúkból, aztán marhapörkölt növendék marhából, hozzá nokedli. Utána még egy kis rántott csirke, meg sült pulyka. Az meg ugye kívánja a petrezselymes krumplit és a házi rozét. :) Fojtásnak muszáj bekapni egy kis lúdlábat és/vagy négerkockát, kókuszbombát. 10 perc pihi és jöhet a korona: sós túrósrétes!

Elmondani is sok. Nagyon ízletesre sikerült minden. A forma1 alatt jót szuszogtam félig ülve a díványon, és félálomban még mindig kft szöveg járt a fejemben:

Ha elérem, hogy kövér leszek,
az lesz majd a jó.
Úgy meghízok, hogy senki nem lesz
hozzám fogható.
Tarka-barka ruházatomban
mint egy gombolyag,
én leszek majd a legboldogabb.

Ha belépek egy étterembe,
dermedt lesz a csend...
Pár asztalnál összesúgnak:
a kövér megjelent.
És én majd könnyedén rendelek,
és ha mind kihozzák az ételeket,
komótosan mindent fölfalok.
Hm!

Húslevesek, mártások és feltétek.
Gyümölcstorták, pudingok és diós metéltek.

Ha elérem, hogy kövér leszek,
ott lesz az arcomon
az elégedettség minden jele.

Tánc!

Napközben csak hevergetek
egy púha fekhelyen.
Néha eszem, néha alszom,
és közben élvezem,
hogy milyen stabil a helyzetem,
szó szerint és képletesen,
hogy milyen prímán nagydarab vagyok.

Húslevesek, mártások és feltétek.
Gyümölcstorták, pudingok és diós metéltek.

Ha elérem, hogy kövér leszek,
mint egy gombolyag,
senki nem lesz nálam boldogabb.
Ó-ó!

Hazafelére jutott egy kis Wellington, Somló, Solaris, meg KatonaKlári

A gyerök nyugodtan alszik... így én is tudok. :)

zene kaja hangulat

süti beállítások módosítása