Jaja, csak ezt még valamikor nyár dereka táján terveztem megírni. Jobb későn...  És még jobb lenne soha. Időnként eszembe jut, hogy vajon kit érdekel ez az egész? (Hát engem.) Legyen akkor ez egy gyors felsorolás. Voltak tehát tavaly jubileumok. Igen, olyanok amik nekem számítanak egy picit.

Öt éve kezdtem blogot írni. Az első bejegyzést június végén írtam, egy iszonyatos vihar után. Az egy másféle napló volt. Keserű és panaszkodós, de az is az enyém volt. Sajnos véletlenül, hirtelen felindulásból töröltem egyszer az összes elmentett bejegyzést.

Aztán 3 éve is elkezdődött valami. Ez már egy teljesen új történet. Ezt jobban szeretem, mint az előzőt. (Év végén eszembe jutott ugyan, hogy blogelhagyó lettem, de talán még nem biztos)

Aztán volt még sok egyéb családi és baráti évforduló, meg én is pont kerek évet töltöttem be, de ez mind csak olyan szokásosféle.

Sokkal érdekesebb, hogy tavaly megsütöttem a 10ezredik palacsintát. Talán ennek kellett volna a legnagyobb feneket keríteni, de csak szép csendesen álldogáltam a tűzhely előtt, pakoltam a palacsintatésztát a 3 sütőbe, feldobálva megforgattam, tányérra csúsztattam és aztán valamelyik gyerek, vagy É.P., vagy talán kedvenc fodrászom szépen megette. Pedig az volt a jubileumi tízezredik. Pedig. Vörös szalag kellett volna rá, ünnepélyes felvágás, mindenkinek egy falat belőle, zene, tánc, ilyenek. A húszezrediknél nem fogom elfelejteni. Ígérem.