Minden évben szeretem ezt a napot. Nem, nem a nőnapot, véletlen, hogy ebben az évben épp ma történt. Egész pontosan arról a napról van szó, mikor teljesen váratlanul azt érzem, hogy bizsergető izék szaladgálnak bennem, minden kicsit vidámabb, színesebb, a fogfájást is könnyebb elviselni, huncutabbak a szemek, jobban megnéznek az utcán, mert látszik, hogy kicsit megint szerelmes az ember a zéletbe. Szóval azt a napot, amikor arra ébredek, hogy bennem van a tavasz.