jajj, nagyon topon vagyok mindenféle hülyeségben

Ez nagyszerű! Ma sikeresen segget csináltam a számból, meg magamból.
Kolleganőm hozza a blankettát, miszerint ajánlott levél maradt a postán. Oké, intézkedni fogok. Telefonon érdeklődöm, hogy vajon van-e felhatalmazása annak, aki ma elhozta a postát, mert ott maradt egy levél és izé. Nagyon udvarias voltam. Hasonlóképp a válasz, miszerint mindenkinek van. Ezek után kértem, hogy legyenek szívesek holnap elhozni ezt a levelet is. Oké, rendben, külön odafigyelnek rá. Amint letettem a telefont, szörnyű sejtésem támadt. Kiszaladtam és megnéztem: a levél megérkezett, csak épp a postáskisasszony az értesítést is volt kedves kézbesíteni nekünk. Ááááá.... Akkor újra telefon és sűrű elnézéskérések közepette visszaazegészezés. De én vagyok a hülye. Miért nem telefonálás előtt jutott eszembe ellenőrizni? 

Tegnap meg úgy jártam, hogy muszáj volt már elmenni a nagybevásárlást megcsinálni, mert csak egy mezítlábas pizzát tudtam sütni vacsorára, aztán annyi. Se liszt, se cukor, se olaj, setöbbi. Semmi nem volt már itthon. Este szépen kisuttyantam, a kocsit megpakoltam, már majdnem végeztem, mikor aszongya a hangosbeszóló, hogy allo mars! A kedves vásárlók bevásárló kocsijukat hátrahagyva haladéktalanul hagyják el az áruház területét! Jajj nagyon elszomorodtam egy kicsit, mert ugye ez így elvesztegetett idő... és persze gondolom az áruházi dolgozóknak is rettentő öröm visszapakolni a polcokra. Valószínűleg bombariadó lehetett. A dolgozók is jöttek kifele azonnal és közben nézték a birka vásárlókat, akik halálosan nyugodtan álltak a pénztáraknál. Hát csak nem fogják komolyan venni ezt a hülyeséget! Na mindegy. Ma megismételtem és sikeresen teljesítettem a küldetést. Ugye most egy szinttel feljebb léphetek?