Mostanában többször jártunk be autóval. Ilyenkor más utat használunk, mint motorozáskor. Még néhány hét és a motor téli pihenőbe vonul. Már ma is fura volt, hogy nem látom a szokott dolgokat. Azokra gondolok, amiket minden nap megnézek. Az út menti virágoskert -ahol már elnyíltak az idei virágok-, a ház ami igazán szép lenne felújítva. Utánuk jön a mentőállomás. Szeretem nézni, hogy kávéznak és beszélgetnek az épület előtt. Néha számolom hányan vannak. Minél többen, annál kellemesebb látni őket.Még ez jár a fejemben, mikor -ha szerencsém van- a déli pályudvarnál érezni, hogy a ligetből erdőillat féle száll. Következik a Moszkva tér melletti emelkedő, itt nyáron rendszerint fellocsolták az aszfaltot. Végül feltétlen látnom kell, ahogy megcsillan a napocska a Dunán, a Margit híd előtt. Ez az út fénypontja, vidámmá tesz, ha láthatom. Nos, ezektől lassacskán el kell búcsúznom néhány hónapra. Autóval teljesen más az út. Olyankor beszélgetés van, rádiózni kell és zenét hallgatni, sminkelni meg telefonon beszélni a gyerekekkel. CD-t kell keresni/váltani, nem lehet aprókat sikkantani ha hupli van az úton, viszont engedélyezett az alvás. Az is jó lesz.