Szeretem a fákat. Nem ellenkeznék, ha fának kellene lennem. Ööö... Beugranak gyönyörü képek gyönyörű fákról, aztán a gondolatok: milyen szépisez. Simogató, széljárta lombok, színek és élet... És burjánzik tovább a fejemben: milyen szívesen lennék fa, mi mindent megélhetnek! Minden évben szerelem és gyümölcs, utána meg pihenés... aztán mikor le akarnám írni, akkor végre végiggondolom. Jó, de nem akarok fenyő lenni egy faiskolában, sem tüzifának nevelt akác. Szóba sem jöhet, hogy valami bútornak való fajta legyek, egy a sok közül. Na szép. Mekkora arcom lett hirtelen!