kis fekete
Remélem, nem én vagyok az egyetlen szerencsétlen, aki időnként öltözködési bakikat követ el. Vígasztalna a tudat, hogy létezik olyan ember, aki megért. :)
Van egy kis feketém, amit két éve őrzök a szekrényben. Még egyszer sem volt rajtam, pedig tetszik. Nem is tudtam hirtelen, hogy miért alakult így? Tegnap reggel mikor tanácstalanul benéztem a szekrénybe, éppen erre gondoltam. Úgy megsajnáltam szegényt, hogy hirtelen ki- s utána felkaptam. Akkor és ott, még vállalhatónak tűnt. Aztán mikor megérkeztünk, és átöltöztem, rájöttem, hogy miért nem hordtam eddig. Emiatt az apróság miatt kissé megborultam. Próbáltam a hajammal (az előző nap levágatott hajammal :) ) takarni az anyaghiányos részeket, de kb. mint halottnak a csók (tudom, tudom: csókja válogatja). :) Emiatt feszengtem, egész álló nap. Fárasztóan vigyáztam a mozdulataimra, és nem tudtam lazítani.
Máskor is előfordul velem, hogy a sietség, vagy valami elvetemült, gonosz ötlet folytán olyan ruhát öltök, ami elszúrja az egész napomat. Ha jó a kedvem, akkor kacagok egyet és ejtem a témát. Ha nincs olyan jó napom, akkor ez méginkább el tudja rontani. Tegnap, inkább az utóbbi történt. pfff... Alig vártam, hogy hazaérjünk és megszabadulhassak tőle. Azt hiszem körbekínálom, aztán ha jó valakinek, akkor érzékeny búcsút veszünk egymástól.
Esetleg volna szüksége valakinek egy csinos, mélyen dekoltált feketére? ;)
Szólj hozzá!
