ez van

Ma kiolvastam a várost! :)
 
A városba érve, egyik felüljáró hatalmas talapzatán fogad minden reggel a: Jóreggelt skacok! felirat. Ma valahogy mintha nekem szólt volna. És tényleg jobb lett a reggel!
Később szembejött velem egy erotikakiállítás plakát. Emiatt aztán nagyon kellett nevetnem. Ha nem olvasok róla a neten, soha nem veszem észre.
Következőnek remek ajánlatot kaptam az út során. Ennek ellenére, tartózkodni fogok a Kinzo sarokcsiszoló megvásárlásától.
A metrózás után reggelente pedig James Blunt szemez velem. De ma tényleg csak rám figyelt. Láttam!
 
A pluszkilók vs. 38fok küzdelemből, utóbbi került ki győztesen, így a legnyáribb nyáriruhámban ülök a gép előtt. A meleg máris súrolja az elviselhetetlenség határát. (Ebből micsoda agyahagyott szóvicc lenne) Ezért - ha valami csoda folytán mégsem kapok a munkaidő végéig - megyek és sajátkezűleg fogok fagyit vásárolni. Vagy jégkrémet. De minimum egy jégkását. A fogyókúra várhat jövőhétig.
Mellesleg elvesztettem a középső fülbevalómból a piros követ. Most mehetek fülbevalót vadászni. A pillangó és a szív közé, valami hasonló elcsépelt illene. Talán most egy virág lesz. Felhőt úgysem találok. :)
 
Csaponganak a gondolataim. Eszembe jutott amit a kicsilány mondott a múltkor. Hogy mire emlékszik nagyon kicsi korából. Eszembe jutott, hogy milyen volt akkor. 1 éves körül lehetett... rövidke haja, kerek pofija, kis husos karocskái. Nehéz, mert nem tartja magát amikor fogom... és most érzem, ahogy felvettem és magamhoz öleltem akkor. Szinte fizikai érzés. Vagy ez így hülyén hangzik? Nembaj, akkor is érzem. Aztán a fiam kerül sorra az emlékezetemben. Milyen más volt. Vékonyka és csimpaszkodó. Sokáig lehetett cipelni. Még akkor is hordtam néha a kenguruban, mikor a másik már a pocakomban nődögélt.
Nincs mit tenni... hiányoznak. :)
 
 
Rájöttem, hogy én egy szuperhős vagyok! Úgy 10 perce történt. Mikor lépésem nyomán beszakadt az aszfalt. :) A cipősarkam helyes kis lyukat hagyott maga után a járdán. Ez van. Itt az idő repülni.