Hiába nagyobb a lakás, könnyebb takarítani. Lassan ott tartunk, hogy nem emlékeszem rá mikor volt utoljára kupleráj (dede, emlékszem, egész pontosan tegnap meg tegnapelőtt este volt, de csak a konyhában, az meg ugye nem számít, és amúgy is felszámoltam már), és elkezdtem a rendcsinálást az eldugott helyeken is, ahova még a költözéskor csak benyomkodtam a cuccokat. Jövőhéten pedig nekiállok szép színesre festeni az üvegtéglákat. Egész jó ez a lakás. Rájöttem, hogy a hálót sem utálom, csak az ágyat meg a sötétítőt. Legjobban az erkélyt szeretem, meg a nappalit. Persze minden sokkal jobb így, hogy itt vannak a gyerekek is. Esténként kint vacsorázunk, a fiúk dörmögősen beszélgetnek, a lányok vihognak, később meg gyertyafénynél társasozunk a leánykával. 

Jó három hónapja lakunk itt, de ezalatt többször mentünk valahova/akárhova, mint otthon egy év alatt. Próbáltam rájönni mi más itt, pl. mitől van kedve ÉP-nek itt sétálni(!), de csak arra tudok gondolni, hogy ezt a várost másképp használják az emberek. Talán azért mert rengetegen vannak. Mindenesetre egyelőre egész jó itt. Csak a szüleim meg a régi barátok hiányoznak néha. Tökjó volt hazamenni a ballagásra, évzáróra, rég látott arcokkal összemosolyogni kicsit, beszélgetni. Jó lett volna még sokkal többet mosolyogni és beszélgetni...