Az itt-ott nyaralgatások kézzelfogható jeleként bámulatos gyorsasággal beszereztem magamnak egy méretes pocakot, valamint két enyhén vaskos combot. Ma beugrottam anyukámékhoz, s izgatottan álltam a mérlegükre. Nekik ugyanis van. Számítottam 4-5 plusz kilócskára. Ehhez képest, "mindössze" 3-at kaptam magamra. Tehát nem a kilók száma a túl sok, hanem inkább elmúltak az izmaim. Persze, hogy tudom mit kell ilyenkor csinálni. Neeeem, nem a mozgás a legkönnyebb megoldás. Inkább jöhet egy jó kis fogyókúra. Természetesen nem szabad ész nélkül beleugrani! Egy profi fogyókúrát meg kell alapozni. Ami azt illeti, én már hétfőn kezdtem az alapozást. De mit tehettem volna? Teljesen váratlanul ért a támadás. Nem lehetett ellenállni! :) Szóval hétfőn bonbonnal alapoztam, kedden este egy lájtos, fél görögdinnyével valamint 2 pohár alkohollal, szerdán csokoládét, csütörtökön meg tortát kaptam. Már várom, hogy pénteken ki fog orvul letámadni mondjuk egy jó kis fagyikehellyel...

Este elszaladtam locsolni É.P. szüleihez. Gyalogoltam a szürkületben, a kedvenc parkomban, a város utcáin. Észrevettem, hogy egy suhanc arra biciklizik, amerre megyek. Mikor a második alkalommal fordultam be egy újabb utcára, már biztos voltam benne, hogy engem követ. Nem tudom mit akart, mert mikor a tetőpontjára ért a helyzet, odakerekezett mellém, illetve elém és megállt. Mivel nem volt birtokában értékelhető szavaknak, nem is szóltam hozzá, csak ránéztem. Azt hiszem nagyon csúnya pillantással fogadtam. Bár gyanítom, inkább rájött, hogy valamit benézett, és inkább anyja lehetnék, mint egyéb. :) Mindenesetre lekopott, aminek szívből örültem.