cuki kisleányom
Azt mondja nekem hogy mindenképpen comic girl legyek, mert nem is lehetek más és ő majd kifest. Óvatos próbálkozásomra, miszerint az ötlet nekem is eszembe jutott már és azért nem olyan könnyű az, azonnal leolt s a tizenhatévesek fölényes önbizalmával közli, hogyde neki ehhez érzéke van mert művész (ezt pedig igazán tudnom kéne) meg különbenis. Megnézünk pár képet, annyi elég lesz. Igaz, én is levágtam É.P. haját miután megnéztem két ötperces videót a hajvágásról (mondjuk olyan is lett). Következő kérdése, hogy hol vannak cuccaim, mert ő a tusát nem fogja erre pazarolni. Pfff.... Ennyi? Háát ha nincs más, akkor a szemceruzáját esetleg. Jó. Beülünk a fürdőszobába. Még megkérdi, hogy ijedt arc legyen vagy szomorú? Végül nekiáll. Szemem csukva, ő vastagon újrarajzolja. Aztán hátrébb lép, nézegeti és elégedetten megállapítja, hogy naaa, nem is rossz! Aztán jön a szemöldök, az is jó vastagon. Khmm, itt már nem annyira tökéletes a dolog. Aztán az arc (hátttöööö ez most ilyen lett), orr és az áll vonala.... Aztán öt perccel később félórán keresztül fetrengve röhögünk, rajtam :)
Szólj hozzá!