Tegnap reggel hatalmas vörös napkorong köszöntött mikor kiértünk a házak közül. Összehúzódva ültem a motoron és egy orosz gyerekdal (egyszerűen nem bírtam olyan változatot idetenni, amit gyerekek énekelnek, mert nem bírom azt a mesterkéltséget.) jutott eszembe. Vagy szovjet. Ki tudja már. Még az általános iskolában tanultuk oroszórán. A refrént a mai napig tudom oroszul is. :)

Én mondjuk nem ilyen hangulatúra hangszerelném. Meg kicsit a kísérettel is lehetne variálni...

Kék színű ég, rőt napkorong -
ez volt a kisfiú rajzán.
Kész volt a kép, s műve alá
írta a rajzlapra rá:

Lenne bár napfény mindig
Lenne bár kék ég mindig
Lenne bár anyu mindig
S bárcsak én is lennék…